Bár a január 21-i uralkodói leirat április 2-ra - éppen Húsvétot követő napra - hívta egybe a magyar országgyűlést, ünnepélyes megnyitásának idejét április 6-ban, helyszínét a budavári palota dísztermében jelölte meg. A magyar konzervatív politikusok, az esemény jelentőségéhez mérten, magát az uralkodót kérték fel a diéta megnyitására, ám Ferenc József az utolsó pillanatban lemondott a személyes megjelenésről, s Apponyi György országbírót bízta meg a feladattal.1 A megnyitás körüli bonyodalommal párhuzamosan - 1848 óta először - lázas izgalommal gyülekeztek a képviselők Pesten. Első tanácskozásukat április 1-jén a Tigris szállóban tartották, ahol - akárcsak az április 4-i területi tanácskozáson - a megnyitón való részvétel vagy nem részvétel kérdésének megvitatása került előtérbe. Míg április 1-jén a megjelent képviselők egyértelműen a budai megnyitón való megjelenés bojkottálása mellett álltak ki, addig április 4-re már megoszlottak a vélemények e tekintetben. A tekintélyes politikusok közül Teleki egyértelműen kinyilvánította, hogy ő bizony megtagadja a Budára való átmenetelt, míg Deák kijelentette, hogy "ha maga marad is", átmegy Budára. A tanácskozás így aztán mindenki egyéni megítélésére bízta a megnyitón való részvételt. Április 6-án a várpalota ékes tróntermében "gyéren" jelentek meg a képviselők. Teleki és köre teljesen hiányzott a megnyitóról. Apponyi a nagy számban jelen lévő egyházi és világi arisztokraták előtt olvasta fel az uralkodó leiratát, mely az 1848-as trónváltozás tudomásulvételét, a királyi hitlevél megalkotását és a koronázást jelölte meg az országgyűlés fő feladatának.2 Kívánta továbbá a diétától a Diploma és Pátens alapelveinek elfogadását, illetve képviselők választását a birodalmi tanácsba. A hivatalos megnyitót követően - még aznap - sor került a két ház megalakulására, majd a tisztújításra. A felsőház első ülését a Lloyd-társulat pesti székházában tartották, ahol rögvest megválasztották tisztikarát is. A felsőház korelnöki tisztségét Esterházy Mihály gróffal töltötték be, elnökévé Apponyi Györgyöt, alelnökévé Mailáth Györgyöt, házelnökké Zichy Károly grófot nevezték ki. A képviselőház első ülésére a Nemzeti Múzeum dísztermében került sor. Az ülésen Palóczy László töltötte be a korelnöki tisztséget. Tisztikarának megválasztására azonban jóval később, április közepén került sor. Ekkor elnöknek Ghyczy Kálmánt, első alelnöknek Tisza Kálmánt, második alelnöknek Podmaniczky Frigyes bárót nevezték ki. Jegyzőkké Révész Imrét, Tanárky Gedeont, Keglevich Béla grófot, Jakov Ignjatovićot, Jura Györgyöt és Csengery Imrét választották. A tisztújítást a képviselőházi mandátumigazolási eljárás hosszadalmas, közel egy hónapig tartó, néha unalomba átcsapó művelete követte. Az ország közben emlékezett és ünnepelt. A tavaszi napok között számtalan jeles évforduló akadt: hol Széchenyi halálának egy éves évfordulója, hol a Függetlenségi Nyilatkozat kiadása, hol a tavaszi hadjárat fényes győzelmei végett tartottak tüntetéseket és gyászünnepségeket országszerte. A verifikálás azonban nem emésztette fel a képviselők energiáját, az igazolási eljárással egyidejűleg politikai eszmecserék folytak közöttük. A hangzatos megnyilvánulások mögött két politikai irányvonal kezdett körvonalazódni. Az egyik irányvonalat a Teleki köré csoportosult honatyák képviselték, akik később a Határozati Pártba tömörültek; míg a másikat a Deák oldalán fölsorakozottak képviselték, kiket a Felirati Pártban látjuk viszont. A két pártszínezetű csoportosulás egymástól való elhatárolódása az áprilisi tanácskozások alatt történt, elsődlegesen az országgyűlésnek az uralkodó irányában követendő eljárása tekintetében.3 A képviselőház többsége (főleg a birtokos nemesség és a nemesi értelmiség) Teleki irányvonalát követte, aki azt javasolta, hogy az országgyűlés nyilatkozatban követelje az uralkodótól hazánk törvényes jogainak érvényesítését, s ha az Udvar a 48-as alkotmányos feltételek helyreállítását megtagadná, a diéta maga mondja ki feloszlását. Deák mögött a képviselőház kisebbik fele, a nagybirtokosság többsége, a volt centralista értelmiségiek és a középbirtokosok álltak, akik feliratban kívánták az uralkodónak előadni a magyarság sérelmeit, illetve kívánságait. A képviselők legmeghatározóbb része azonban a Tisza Kálmán által javasolt határozatot támogatta. A határozat ugyanis egyrészt a törvénytelen uralkodóval való kapcsolatfelvétel megtagadását jelentette, másrészt az országgyűlés fenntartásával további lépések lehetőségét hordozta magában. A körvonalazódó pártok azonban az országgyűlés alapcéljaiban egyetértettek. A képviselőház többsége szorgalmazta, hogy az ország közjogi önállását, parlamentáris, felelős kormányzatát kimondó 48-as törvények érvényesítése, az ország területi egységének helyreállítása, kiváltképp az unió Erdéllyel a diéta fő feladata. Egyetértettek a Diploma és a Pátens alapelveinek elutasításában, valamint a birodalmi tanácsba kívánt követküldés megtagadásában is.4 A feliratot támogató mintegy 130 képviselő5 április 22-én tartotta első tanácskozását, melyen a Deák által szerkesztett feliratot - Eötvös József ismertetése után - fogadták el. A feliratiak szervezkedésével párhuzamosan zajlott a Határozati Párt formálódása is, de vezetése jóval kevésbé volt egységes. A határozatiak vezető gárdája a határozati indítvány kidolgozásában oszlott meg. Az alapelvek megállapítását egy öttagú bizottmányra bízták, akik - még saját véleményük szerint is - mind tartalmilag, mind formailag egy igen gyenge indítványt dolgoztak ki. Mivel a Határozati Párt és főleg Teleki politizálását az emigráció határozta meg, a párt életére nagy kihatással volt a Kossuthtól április végén érkezett újabb tájékozató. A március 17-én írt beszámoló aggasztó híreket tartalmazott a felszabadító háborúval kapcsolatban. Tudatta, hogy új olasz-osztrák háborúra 1861-ben már semmiképpen sem lehet számítani, ennek tükrében irányítsák Telekiék a hazai ellenállást. Utasította őket, hogy az alkut továbbra is mindenképpen akadályozzák meg, de hagyjanak fel a román fejedelemségekbe, illetve Itáliába való kiszökésekkel.6 Az új nemzetközi helyzet hatására - a Teleki által javasolt határozati indítvány helyett - a Párt vezetősége gr. Károlyi Ede indítványát fogadta el programul. A javaslat szerint a "lényegre nézve" Deák feliratának alapelveit teszik magukévá, mivel az a külpolitikát kivéve megegyezik a határozattervezettel, csupán némi tartalmi módosításokat irányoznak elő rajta, valamint formailag határozatként terjesztik elő. Teleki, bár nem könnyen, beleegyezett az indítvány elfogadásába. Az eseményt nyilvánvaló politikai kudarcként élte meg. Miközben Magyarországon az országgyűlés keretei között már közel egy hónapja folytak a politikai csatározások, május 1-jén a császár ünnepélyesen megnyitotta a Reichsratot. Ferenc József a magyar, az erdélyi, a horvát és az olasz képviselők távollétében egy csonka parlament előtt mondta el trónbeszédét, melyben következetesen "összbirodalomról", "egységes és oszthatatlan császári birodalomról", "a birodalom egységes néptörzseiről" beszélt.7 A trónbeszéd, az ülésező országgyűlés fényében, éles visszhangot kapott a magyar sajtóban; Teleki szerint úgy hangzott, "mint egy hadüzenet Magyarhon alkotmánya ellen." A diéta május elejére már túl volt a verifikálási eljáráson, és a május 8-án kezdődő képviselőházi vita lázában égett. A vita jelentőségét az adta, hogy az országgyűlés további teendőit volt hivatva meghatározni. Buzgón készülődött a diszkusszióra Teleki is, aki egy nagyszabású indítványt kívánt előadni a jeles eseményen. Benne eddigi politikájának összegzését készült elmondani, hangsúlyozva, hogy a testület fő céljának még mindig az alku megakadályozását tekinti, ezért a Habsburg-hatalom számára elfogadhatatlan feltételekkel kíván előállni. Kívánta a 48-as törvények csorbítatlan visszaállítását, a hadsereg feletti rendelkezés jogának országgyűlés alá való rendelését, önálló magyar külpolitika biztosítását, a polgári szabadságjogok kiterjesztését, a jobbágyfelszabadítás továbbvitelét stb. Arra azonban már nem került sor, hogy ezt a politikai koncepcióját az országgyűlésen is ismertesse; 1861. május 8-án önkezével vetett véget életének. Május 8-án a képviselőház elnöke, Ghyczy megrendült hangon jelentette be Teleki halálhírét, majd Deák javaslatára az ülés elnapolását közölte az egybegyűlt képviselőkkel. A honatyák egy része a berekesztés után rögtön az esemény helyszínére távozott, s lefényképezte azt. Hogy mi is történt valójában? Az igaz, hogy Teleki halálhírével egyidejűleg szárnyra kelt a hír, hogy gyilkosság áldozata lett - Pesten még gyanúsítottat is találtak Túry Mihály személyében -, azonban a történészek többsége az öngyilkosság álláspontjára helyezkedik. Ismerve Teleki labilis, depresszióra hajló jellemét, s tekintve a politikai események folyamát, ez valószínűbbnek tartható. Tragédiáját az emigrációval szembeni egyre fokozódó önigazolási törekvése és a hazai politikai életben, főleg pártjában való háttérbeszorulása okozhatta.8 Horváth Zoltán Telekiről írt monográfiájában így összegezte halálának okait: "Teleki László gyors fokozatosságban felismerve a való helyzetet, kettős erkölcsi válságba jutott. Tudomásul kellett vennie, hogy a saját hibájából történt hazatérés a nemzetet nem kívánt döntés kényszere elé állította: az emigrációval tart-e vagy sem. De azt is fel kellett ismernie, hogy ha önmagához, elveihez hű akar maradni (s másképp nem lehet élni), akkor egyszerűen megszűnt közéleti működésének értelme, sőt lehetősége is, mert ahhoz, amit ő akar, ahhoz e hazában nem akad társ." 9 Joga volt-e azt tenni, amit tett? - teszi fel a kérdést Horváth. S a válasz: "Teleki Lászlót ezzel a váddal szemben megvédeni nem, legfeljebb csak megérteni lehet... Teleki abban a helyzetben nem tehet mást, mint amit tett." 10